Millió és ezer ok van, ami miatt nem jelentkeztem, de egyvalami biztos: Végre újra itt!
Emmával ismét kettecskén, de azt hiszem, boldogabban, mint valaha. Jófelé haladnak a dolgok. Legalábbis igyekszem, hogy így legyen. Nem állítom, hogy mindig sikerül, de a kitartás, és az őszinteség tényleg mindig elnyeri jutalmát.
Az elmúlt közel egy év a túlélésről szólt. Feldolgozni, hogy egy öröknek hitt kapcsolatnak vége, új helyen lakni, amelyről tudtam, hogy nem állandó, elkezdeni az ovit, és igen, újra Nőnek lenni. Nem csak Anyának, ami bármily csodálatos szerep az életemben, és Emma tesz teljessé, mégiscsak KELL tudnom, éreznem, hogy a szebbik nemből való vagyok.
Bár azóta is csak keresem (vagy várom, vagy valami ilyesmi), hogy megtaláljon a Férfi, mégis, sok minden változott. Ehhez pedig sok-sok idő kellett. Most, miközben próbálom minél helyesebben lepötyögni ezt a pár sort, büszkén mondom, hogy igenis JÓL VAGYUNK!
Nehéz időszak volt, ismét sokat tanultam az emberekről. Meglepő, de mikor azt hiszed, hogy ismersz valakit, valakiket, és lehull az álarc.. Fájdalmas tud lenni. Az én esetemben különösen, elvégre a barátaim egyben a családom is...
Most hirtelen ennyi. Jövök ám majd friss írásokkal, cikkekkel, Value Magazin hírekkel, Sok-sok Emmával!
Mert az élet nem áll meg...
