Vannak emberek, akik örökké…

Az „Igényes Blogregények Online” egy új kezdeményezés, amely tehetséges, de kevésbé ismert írópalánták és bloggerek köré szerveződik. Célunk, hogy jó, élvezhető, szórakoztató és teljes regényeket prezentáljunk az olvasók elé, akik a bloggerek véleménye után eldöntik, szeretnének-e a történet részesei lenni. Az igazat írva ajánlunk, vagy nem ajánlunk olvasásra egy regényt. Bővebben a Facebookon informálódhattok a kezdeményezésről, és kérdéseitekre is ott válaszolunk. A bejegyzés végén, a Rafflecopter dobozban megtaláljátok az oldalunkra navigáló hivatkozást!

Az első, és egyben indító regény, amelyet bloggereink bemutatnak, a Búcsúzóul örökké címet viseli.

„Blanka egy idős asszony, aki macskájával és egy Miguel nevű háztartási robottal él együtt. Egészen addig magányosan telnek a napjai, míg egyetlen unokája meg nem látogatja. Sokat mesél neki, leginkább a múltjáról, naplójáról, eltemetett emlékeiről és érzelmeiről.

Blanka egy fiatal, összezavarodott nő, aki keresi önmagát, a nevetést, a szerelmét. Mindent elveszíthet egy pillanat alatt – vagy már sokkal hamarabb elkezdett összezuhanni a világa?

Blanka egy tizenöt éves győri lány, aki most kezdi a gimnáziumot. Befolyásolható, éretlen és tisztalelkű. Makulátlan, akár az első szerelem véglegessége...

Egy élet regénye ez.”

A történet első fejezetének megjelenése: 2014. június 23.
A regény elérhetősége: www.nilla-2.blogspot.com

A borítóterv Egyed Regi munkája.

Az első

Abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy elsőként írhatok Sárközi Erika (Nilla): Búcsúzóul örökké című blogregényéről, amelyet ezúton is nagyon köszönök! Most pedig vágjunk bele!

Különös érzések jártak át, miközben olvastam a könyvet. Millió gondolat, emlék rémlett fel a múltból, amikor még középiskolás voltam. Csodálatos, ahogy Nilla a szavakkal bánik, ahogy bemutatja, mit érez az ember lánya a középiskolában, egy új helyen, a régi és új kapcsolatok születését és halálát.

A történet

Adott Blanka, aki éppen középiskolába készül. Mint mindenki, izgatottan várja, ugyanakkor fél is, hiszen ki ne félne az újdonságtól? Ráadásul az iskola egyik legmenőbb arca a bátyja, Attila. Így aztán millió elvárással is szembe kell néznie. Attila nagyon vagány, és a bandájával együtt hűen alakítják a suli legnépszerűbb arcait, e mellett pedig igen jó testvér. Amikor kell, féltőn áll húga mellé (sokszor elé is), de ha nehezen is, sokszor támogatja és segíti az iskolában. Olyan igazi testvér.

Bármennyire is fontos szerepe van minden ember életében a szüleinek, itt nem erre helyeződik a hangsúly. Remekül kitalált a koncepció, hiszen megismerhetjük, hogy mennyire közeli kapcsolatban áll Blanka az édesanyjával, és szinte barátnői viszonyt ápolnak, de fontos, hogy nem megy el ebbe az irányba, hanem a történet visszaterelődik a legfontosabb szereplőkre, akik közül „talán” a legfontosabb Robi.

Ő pedig, nos… Blanka ezer éve ismeri, hisz’ bátyja által egy csomóidősebb srácot lát a házukban, egészen kiskora óta. A közös hazafelé buszozás azonban olyan szálat indít el közöttük, mely talán örökké tart. 

„Az a fiú, akit évek óta ismertem, akit számtalanszor láttam nálunk focizni vagy tévét bámulni,

hirtelen, egy csapásra, fontossá vált számomra. Már nemcsak a bátyám haverja volt, hanem az én

barátom is. Ahogy hétről hétre együtt jártunk haza, tagadhatatlanná vált előttem, hogy nyersen és

feltétel nélkül megbízom benne, és tudva tudtam, hogy ő is így érez.”

Végig imádtam, és Erikának köszönhetően végig izgultam, hogy mi történik! Ezerszer, millió apró momentum után képzeltem el a csókjukat, azt, ahogy álompárként élnek, míg a halál el nem választ, ám a sors más utat szánt nekik. Vajon azonban rosszabb-e, hogy felbukkan Olivér, aki vagány, életrevaló, csupaszív, és titkokkal teli? Ő lesz igazi, vagy jöhet még más?

A zenei, és egyéb hasonlatokért felelős Backstreet Boysnak külön köszönet jár J Ugyan nem Nick Carter a kedvencem, de imádtam ezeket a jeleneteket! E mellett a fejezetek elején található idézetek minden egyes alkalommal találóak voltak!

A testvér és a kapcsolati szemszögeken túl, a barátságok alakulása is figyelemre méltó. A régi, igaznak hitt barátnő gyorsan eltűnik a színről, ám helyette tényleg örök barátnőség alakul ki a rémségesnek hitt suliban.

A középiskolától kezdve mintegy tíz évet ölel fel a történet, melyet egy igazán kedves keretbe foglalt bele az írónő. Az unoka, aki otthon ülve sok-sok év után is a nagyszülei történetét szeretné hallani, a házi bodzatea mellett. Meglepetésére nagymamája odaadja a naplóját, így a teljes történet tárul az ő, és ez által az olvasók szeme elé is. 

Vélemény

Imádtam a könyvet. Millió gondolatot ébresztett fel bennem, megmutatta, milyen a való élet. Nem próbálta rózsaszínre lefesteni az iskolakezdést, sem a szerelem érzését. Hullámzó időszak, tele kétségekkel, számtalan apró történéssel, melynek ilyenkor mindig óriási a jelentősége. Azt gondolom, hogy mindenki életében van legalább egy Robi, akit örökre a szívébe zár, akkor is, ha nem lesz minden happy end. Legtöbbünknek pedig megadatik Olivér, és Patrik, hogy egyszer, sok év múlva egy finom tea mellett elmesélhessük az unokáinknak.

Külön pluszpontot érdemel az, hogy tökéletesen bele tudtam élni magam, annak ellenére/azért, mert magyar. Nem kellett angol helységgel, külföldi nevekkel kombinálni, teljesen hazai pályán Győrben maradt a szerző, ami szerintem legalábbis a legjobb döntés volt a részéről.  Ugyanakkor abba is betekintést nyerhetünk, milyen külföldön (jelen esetben Spanyolországban) dolgozni, milyen nyelvi, és emberi nehézségekkel kell megküzdeni, és mekkora segítséget jelent, ha nincs egyedül az ember.

Lényeg a lényeg: Engem elvarázsolt a könyv. Teljesen, és visszavonhatatlanul. Már a kezdet kezdetén el tudtam képzelni magam, ahogy ülsz a nagymamáddal, és a múltról beszélgettek, és bizony az összes szereplő megjelent szemeim előtt. Persze nem mindig így szerettem volna a történetet alakítani, és én megadtam volna a boldog véget is (no persze kérdés, kinek mi a boldog vég, hiszen az is megvolt), de így lett igazán életszerű. Drámailag, hangulatilag teljesen magával ragadott, és közben volt egy szám, ami a fejemben járt, úgyhogy én ezt ajánlom mellé. Olyan szakítós, de mégsem, olyan ez, aminél el tudom képzelni, hogy volt fiú, aki csak egyetlen egyszer ölelte át a vállam…

„Állítsuk meg még egy percre a világot
Ha a hajnal minket egymás mellett ér
Lelkünk összeér...”

Puskás Peti: Állítsuk meg a világot!

A szerző jóvoltából a kezdeményezés első fordulójához tartozik egy játék is. A doboz kitöltésével esélyetek nyílik megnyerni egy általatok választott könyvet – viszont a postázás csak Magyarország területén belül lehetséges, valamint az árérték maximum 3500 forint.

A dobozba először is be kell jelentkezni, e-maillel vagy Facebook regisztrációval, azután felelni egy kérdésre, amire a választ a bejegyzésben találjátok, és like-olni az oldalakat. Ha a jobb felső sarokban a 4/4 feliratot látjátok, már készen is vagytok. Sok szerencsét!

-          Brigi -

a Rafflecopter giveaway

Tartozz közénk, légy Te is a Value Team tagja!

Ha érdekel a cikkírás, szerkesztés vagy fotózás, akkor ne habozz, jelentkezz hozzánk! Magazinunk most megnyitja kapuit az érdeklődők, csatlakozni kívánók tábora előtt!

Sokan mondják, hogy tehetséges vagy, és túlteng benned a kreativitás? Jól tudsz csapatban dolgozni és be tudod tartani a határidőket? Szeretnél egy dinamikus, népszerű oldalnak dolgozni, hasonló érdeklődésű emberek között? Ha ezekre igen a válaszod, akkor Téged keresünk!
http://valuemagazin.hu/index.php?menu_id=article&id=143

Mert az élet nem áll meg

Millió és ezer ok van, ami miatt nem jelentkeztem, de egyvalami biztos: Végre újra itt!
Emmával ismét kettecskén, de azt hiszem, boldogabban, mint valaha. Jófelé haladnak a dolgok. Legalábbis igyekszem, hogy így legyen. Nem állítom, hogy mindig sikerül, de a kitartás, és az őszinteség tényleg mindig elnyeri jutalmát.
Az elmúlt közel egy év a túlélésről szólt. Feldolgozni, hogy egy öröknek hitt kapcsolatnak vége, új helyen lakni, amelyről tudtam, hogy nem állandó, elkezdeni az ovit, és igen, újra Nőnek lenni. Nem csak Anyának, ami bármily csodálatos szerep az életemben, és Emma tesz teljessé, mégiscsak KELL tudnom, éreznem, hogy a szebbik nemből való vagyok.
Bár azóta is csak keresem (vagy várom, vagy valami ilyesmi), hogy megtaláljon a Férfi, mégis, sok minden változott. Ehhez pedig sok-sok idő kellett. Most, miközben próbálom minél helyesebben lepötyögni ezt a pár sort, büszkén mondom, hogy igenis JÓL VAGYUNK!
Nehéz időszak volt, ismét sokat tanultam az emberekről. Meglepő, de mikor azt hiszed, hogy ismersz valakit, valakiket, és lehull az álarc.. Fájdalmas tud lenni. Az én esetemben különösen, elvégre a barátaim egyben a családom is...
Most hirtelen ennyi. Jövök ám majd friss írásokkal, cikkekkel, Value Magazin hírekkel, Sok-sok Emmával!

Mert az élet nem áll meg...

Egy interjú..:)

Ennek az interjúnak az elkészítése jó pár hónapot vett igénybe amivel szerencsére - az alanyt ismerve -, számoltam is :) De megérte :)

:)

"Én valahogy úgy gondolom, hogy ők képesek meghódítani a világot. Előttük az élet, mégis olyan sok mindent értek már el. Ők példaképek, és példaértékű az, amit és ahogy tesznek. Interjúsorozatomban olyan fiatalokat szólaltatok meg, akik megdolgoztak az elért sikerekért, akik utat mutathatnak a kétkedőknek, a bizonytalanoknak, és megerősíthetik azokat, akik hisznek önmagukban, álmaik elérésében."

Harminc alatt a Föld körül - Puskás Peti 

Nektek mi a véleményetek?

:)