Első részlet

Részlet az Egy szakítás margójára című írásomból. Még nem tudom, milyen formát fog ölteni, vagy, hogy fog-e egyáltalán, mindenesetre, most ezek vannak.

" Olykor, mintha a romjaimon táncolnál. Elmész hajnalig, ki tudja, kihez, és meddig. Nem ellenem teszed, mégis belém rúgsz. Sokszor vétesz, és én mégis itt vagyok. Nem a remény hajt, csak a tisztelet, no meg az egymáshoz fűzött kapcsolat. A múlt, a közös múltunk élteti a szálakat. A muszáj fonala pedig csak egyre beljebbre vezet a lélek labirintusába. Tudom, hogy nélküled kell lennem, és elfogadtam. Megértettem. De néha rám tör - a tehetetlenség, a düh, az önvád... Vajon tehettem volna valamit, ami megváltoztatja a jövőt?
Aztán ráébredek, hogy nem. És mégis tovább forog a Föld, kis szerencsével a Nap is felkel. Te pedig szép lassan nem lesz más, mint egy Csoda, az én életemben. Csoda, ami véget ért, hogy valami másnak adja át a helyét.
Csak ne lenne a most. Ebben a percben szétszakít a fájdalom, a másodperc törtésze alatt eltűnik a napközbeni magabiztosság, a tartás, csak az érzések, az emlékek árjai, akár az árvíz öntenek el."